PannonPuma

Magyarország a 21. században. A 90-es évek közepén azt hitte az ember, hogy egy évtizeddel később már érettebb stádiumába ér a demokrácia, és korrekt politikai viselkedés jellemzi ezt az országot. Be kell látnunk, hogy tévedtünk, ugyanis nem hogy 10 év alatt, de itt a következő 20 évben sem fog semmi változni, hanem szép lassan halad tovább az ország a balkanizálódás útján.

Hogy miért gondolom így? Egyszerű. A 21. század eleje óta folyamatos politikai csatározások színtere az ország, és nem a racionalitás, vagy a gazdaságfejlesztés, a népjólét  vezeti politikusainkat, hanem a gyűlölet. Teljesen mindegy, hogy mit ajánl fel az egyik fél, a másik szerint az úgyis rossz, és teljesen másképp kell azt megcsinálni. Ebben a teljes politikai elit hibás, aki csak azért van ott a parlamentben, hogy tömködje a saját, valamint a nomenklatúrájának zsebét. Lezsírozott pályázatok, átláthatatlan szerződések, stb.

Egyik elemző a közelmúltban említette az országgal kapcsolatban, hogy nem az itt a fő baj, hogy emberek lopnak, mert lopnak azok nyugaton is. Az itt a baj, hogy mindenki lop, egyszerre. Az igazság az, hogy nem tudnék mondani egyetlen hiteles politikai személyt vagy szervezetet sem, ha megkérdeznének, és ez szörnyű, mert ez a kilátástalanságot mutatja.

Mi lenne a megoldás? A radikális az lenne, ha a jelenlegi elitet eltiltanánk a közügyek gyakorlásától, és új, friss személyekkel próbálkoznánk, bár erre igen kevés az esély, hogy valaha is megtörténjen.

Mégis, hol "kúrtuk el"? Kérdezhetnénk joggal, azonban a kérdés nem ilyen egyszerű, valamilyen szinten mindannyian hibásak vagyunk abban, hogy az ország ebbe a gazdasági helyzetbe süllyedt. Hibás a FIDESZ kormány a felpörgetett belső fogyasztásra, lakástámogatásra épített politikájával, de még nagyobb a vétke a Medgyessy vezette kabinetnek, akik az eszeveszett osztogatás közepette a realitásokat teljesen a szemük előtt vesztették. Mi lett volna a megoldás 2002-ben? Azt kellett volna mondani a felállt kormánynak, akik olyan államkasszát vettek át júniusban, amelyből az éves előirányzat 98%-kát már elköltötték, hogy fiúk, üres a pénztár, nem tudunk adni. Ehelyett azonban megindult az osztogatás, mindenkinek adtak, szórták a pénzt két kézzel. A 100 nap letelte után megértük a 2. százat is, és ha ezt tovább folytatták volna, rövid távon biztos az államcsőd. Nem véletlenül mondta nemrég Demján Sándor, hogy 2x100 nap alatt tönkre lehet tenni ezt az országot.

Az MSZP javarészt attól tartott az osztogatás során, hogyha nem hajtják végre a választási programjukat, akkor szószegőként fogja őket beállítani a FIDESZ, akik azért sikeresen asszisztáltak az ország tönkretételéhez, mert minden javaslatot szépen megszavaztak, nehogy mutogatni lehessen rájuk, hogy ők nem akarnak adni.

A 200 nap során előkerült az SZDSZ által forszírozott adócsökkentés kérdése is, aminek semmi realitása nem volt az adott gazdasági helyzetben (Jelezném, a jelenlegiben sincs). Az ország adórendszere már akkor az egyik legbonyolultabb volt, vagyis nem adócsökkentésre, hanem új rendszerre lett volna szüksége. Ami helyette jött, az minimális könnyebbséget okozott a polgároknak, de később busásan megfizettünk érte.

A továbbiakban Medgyessyt ugyebár megpuccsolták, ezt a történetet mindenki ismeri és jött Gyurcsány Ferenc, aki azonnal nekilátott a politika centralizálásához. Szinte biztos, hogy ő már ekkor tudatában volt annak, hogy az osztogatás zátonyra futott, lassan nincs már miből osztogatni, de minden taktikai húzást bevetettek annak érdekében, hogy ez ne derülhessen ki a választásokig. A Pénzügyminisztériumot utasították, hogy kozmetikázza a számokat, könyvelési trükköket vetettek be, illetve elnapolták az adatszolgáltatást a választás utáni napokra, nehogy az ellenzék fel tudja használni a számokat. Véleményem szerint azonban már minden reálisan gondolkodó egyén számára világos kellett hogy legyen a szituáció 2006 legelején, de sajnos az emberek többsége  apénztárcája szerint szavaz és rövid távon gondolkodik, nem mérlegeli azt, hogy azt a keveset sokszorosan fogja visszafizetni, mert a világunkban semmi sincs ingyen.

Választások 2006, hatalmas győzelmi mámorban ég az MSZP, minden mehet tovább, avagy mégsem, Balatonöszöd, elkúrtuk. Meggyőződésem, hogy a felvételt magából az MSZP-ből szivárogtatta ki valaki, aki a miniszterelnök pozícióját szerette volna meggyengíteni de Gyurcsány nem mondott le. Fejlett nyugati demokráciákban már ennél kisebb dolog miatt is veszik a kalapjukat a nép választott tisztviselői, de mi sikeresen bizonyítjuk, hogy nem tartozunk közéjük.

Szerencsénk volt. Mondták ezt már többen, többször, amikor a magyar gazdaságot nem döngölték földbe a nemzetközi pénzpiacok a hiány elszállását követően. A kormány persze a végletekig tagadott és nem ismerte el a tényeket, amíg már majdnem túl késő volt. A Gyurcsány-kormány megtette a rövid idő alatt lehetséges lépéseket és elkezdte faragni a hiányt, mégpedig tette ezt egy kifejezetten kedvező nemzetközi környezetben, amelyre hihetetlen pénzbőség volt a jellemző. Arra spekulált, hogy mivel a piac likvid és keresi a kockázatot, ezért nem büntet majd minket azért, mert nagyon elszálltunk.

Csak ugyebár történt egy dolog, amivel senki nem számolt, csupán néhány közgazdász,
akikre persze legyintettek. Az Egyesült Államok ingatlanpiaca egy hatalmas lufira kezdett ugyanis hasonlítani, és a lufikról, ahogyan már 2001-ben is láttuk, köztudott, hogy kipukkannak. Ha ez egy másik országban történt volna, nem is lett volna ez akkora baj, hiszen legfeljebb az esti híradó utolsó két percébe fért volna bele, de így viszont főhír lett. Az amerikai gazdaság azzal fenyeget, hogy magával rántja a recesszióba az egész világgazdaságot. Mondhatnánk, hogy nem, mert majd Kína és India, de ez nem így lesz, mert Kína most igyekszik visszafogni a túlzott gazdasági növekedését az elszálló infláció miatt. India pedig nagyban függ az amerikai gazdaságtól, mert az amerikai vállalatok abba az országba szervezték ki a termelés és a szolgáltatások egy jelentős részét.

Bush elnök természetesen ismét (mint anno 2001-2002-ben is) brilliáns gazdaságélénkítő csomaggal állt elő, a családok többségének visszajuttatnak 200-300 USD-t. Nos, ez gyakorlatilag egy vicc, amikor az USA is magas inflációval küzd és folyamatosan veszít a vásárlóerejéből a dollár. A FED igyekszik minden eszközzel életre kelteni a piacokat, de nincsen könnyű dolga, ugyanis minden héten újabb bedőlt bankokról hallani, lásd Bearn Stearns.

Az EU az amerikai válság miatt nehéz helyzetbe került, ugyanis a fő exportpiaca a már említett Egyesült Államok. Természetesen leginkább Németországot, az export-világbajnok országot sújtja a dolog, mert gazdasága erre épül. Emellett az egyre inkább erősödő Euró is ágként húzza vissza az árupiaci kivitelt, míg a dollárban elszámolt energiaárak az egekig növekednek.

És hogyan érint ez mégis minket? Magyarország egy nyitott gazdaságú ország, amely fő exportpiaca az EU. Ha a közösség lelassul, azt mi is megérezzük. Egy ilyen lassulásra volt anno 2001-ben a válasza a FIDESZ kormánynak a Széchenyi-program, amely a belső kereslet felpörgetésével (lakásépítés) igyekezett tompítani a külső hatásokat. AZ ötlet alapvetően nem lett volna rossz, csak a célterületek megválasztása alapvetően helytelen volt. A befektetett pénz nem maradt az országhatáron belül, hanem kifolyt. Gondoljunk csak bele. Ki épít autópályát? STRABAG, Swietelsky, Teeraag-Asdag, egyikük sem igazán magyaros hangzású név. Vegyük az építőipar alapanyagait. A tégla, a cement itt készül, rendben, a cserép is. Viszont a bútorok, a szaniterek, és a gépészet gyakorlatilag teljes egészében import, és ezek igencsak nagy tételt képviselnek egy ingatlan árából. Orbánék célja az lett volna, hogy a gazdaságba pumpált pénzel felpörgetik azt, de ez nem is működhetett.

És Gyurcsányék? Ők egy másik történet. Mindannyian emlékszünk ugyebár a Horn Gyula vezette kormányra és a híres pénzügyminiszterre? A jelenlegi lépések hasonlatosak az abban az időben meglépettekhez, vagyis semmit sem tanultak, semmit sem felejtettek. Van azonban egy sarkalatos különbség, a csúszó leértékelés. Erről most ugyebár nem hallottunk semmit, anno azonban ez az intézkedés tudta annyira erősíteni az exportot, hogy megvédje a gazdaságot a recessziótól. 2007-ben azonban hasonló, vagy esetleg más exporttámogató intézkedésről hallani sem lehetett.

PannonPuma

Üdvözlök mindenkit a blogomon!

Elég sokféle témában találtam már blogot ezeken az oldalakon, de szeretnék valami egyedit kreálni. Célom, hogy a magyar gazdaság helyzetét bemutassam azoknak, akiknek nincsen hozzá közgazdász végzettségük, és nem is érnek rá összefüggéseket keresni a dolguk miatt. A postok természetesen az én véleményemet tükrözik, lehet velem vitatkozni, a kommentekben :)

Üdv.

PannonPuma