Szerencsénk volt. Mondták ezt már többen, többször, amikor a magyar gazdaságot nem döngölték földbe a nemzetközi pénzpiacok a hiány elszállását követően. A kormány persze a végletekig tagadott és nem ismerte el a tényeket, amíg már majdnem túl késő volt. A Gyurcsány-kormány megtette a rövid idő alatt lehetséges lépéseket és elkezdte faragni a hiányt, mégpedig tette ezt egy kifejezetten kedvező nemzetközi környezetben, amelyre hihetetlen pénzbőség volt a jellemző. Arra spekulált, hogy mivel a piac likvid és keresi a kockázatot, ezért nem büntet majd minket azért, mert nagyon elszálltunk.

Csak ugyebár történt egy dolog, amivel senki nem számolt, csupán néhány közgazdász,
akikre persze legyintettek. Az Egyesült Államok ingatlanpiaca egy hatalmas lufira kezdett ugyanis hasonlítani, és a lufikról, ahogyan már 2001-ben is láttuk, köztudott, hogy kipukkannak. Ha ez egy másik országban történt volna, nem is lett volna ez akkora baj, hiszen legfeljebb az esti híradó utolsó két percébe fért volna bele, de így viszont főhír lett. Az amerikai gazdaság azzal fenyeget, hogy magával rántja a recesszióba az egész világgazdaságot. Mondhatnánk, hogy nem, mert majd Kína és India, de ez nem így lesz, mert Kína most igyekszik visszafogni a túlzott gazdasági növekedését az elszálló infláció miatt. India pedig nagyban függ az amerikai gazdaságtól, mert az amerikai vállalatok abba az országba szervezték ki a termelés és a szolgáltatások egy jelentős részét.

Bush elnök természetesen ismét (mint anno 2001-2002-ben is) brilliáns gazdaságélénkítő csomaggal állt elő, a családok többségének visszajuttatnak 200-300 USD-t. Nos, ez gyakorlatilag egy vicc, amikor az USA is magas inflációval küzd és folyamatosan veszít a vásárlóerejéből a dollár. A FED igyekszik minden eszközzel életre kelteni a piacokat, de nincsen könnyű dolga, ugyanis minden héten újabb bedőlt bankokról hallani, lásd Bearn Stearns.

Az EU az amerikai válság miatt nehéz helyzetbe került, ugyanis a fő exportpiaca a már említett Egyesült Államok. Természetesen leginkább Németországot, az export-világbajnok országot sújtja a dolog, mert gazdasága erre épül. Emellett az egyre inkább erősödő Euró is ágként húzza vissza az árupiaci kivitelt, míg a dollárban elszámolt energiaárak az egekig növekednek.

És hogyan érint ez mégis minket? Magyarország egy nyitott gazdaságú ország, amely fő exportpiaca az EU. Ha a közösség lelassul, azt mi is megérezzük. Egy ilyen lassulásra volt anno 2001-ben a válasza a FIDESZ kormánynak a Széchenyi-program, amely a belső kereslet felpörgetésével (lakásépítés) igyekezett tompítani a külső hatásokat. AZ ötlet alapvetően nem lett volna rossz, csak a célterületek megválasztása alapvetően helytelen volt. A befektetett pénz nem maradt az országhatáron belül, hanem kifolyt. Gondoljunk csak bele. Ki épít autópályát? STRABAG, Swietelsky, Teeraag-Asdag, egyikük sem igazán magyaros hangzású név. Vegyük az építőipar alapanyagait. A tégla, a cement itt készül, rendben, a cserép is. Viszont a bútorok, a szaniterek, és a gépészet gyakorlatilag teljes egészében import, és ezek igencsak nagy tételt képviselnek egy ingatlan árából. Orbánék célja az lett volna, hogy a gazdaságba pumpált pénzel felpörgetik azt, de ez nem is működhetett.

És Gyurcsányék? Ők egy másik történet. Mindannyian emlékszünk ugyebár a Horn Gyula vezette kormányra és a híres pénzügyminiszterre? A jelenlegi lépések hasonlatosak az abban az időben meglépettekhez, vagyis semmit sem tanultak, semmit sem felejtettek. Van azonban egy sarkalatos különbség, a csúszó leértékelés. Erről most ugyebár nem hallottunk semmit, anno azonban ez az intézkedés tudta annyira erősíteni az exportot, hogy megvédje a gazdaságot a recessziótól. 2007-ben azonban hasonló, vagy esetleg más exporttámogató intézkedésről hallani sem lehetett.

PannonPuma